A fröccs CSAK szódával az igazi!
2012.09.20. 20:31
A zuglói Ilka utcában sétálva szokványos nagyvárosi látkép tárul elénk. A szűk külvárosi utcát háború előtti épületek szegélyezik, néhol egy-egy új építésű modern tömbház árnyalja az összképet. Fűvel, fával nem nagyon találkozhatunk, kicsit nyomasztóan hat a rengeteg tégla, beton, aszfalt és autó egyveleg. Némelyik magasföldszinti ablakban idősebb nénik ülnek, a párkányra könyökölve érdeklődő szemekkel figyelik az utca eseményeit. A lágy szellő olykor az arcukba fújja a fehér, csipkés függönyüket. Lehet, hogy engem néznek, miként próbálom kerülgetni az utcán heverő szemetet és kutyaürüléket. Mégis, ha az ember tekintete kicsit feljebb kúszik és nem a járdát bámulja, érdekes dolgokat vehet észre. Buborék GMK – áll az egyik kapu feletti cégéren. GMK. Te jó ég! A mai fiataloknak az, hogy Gazdasági Munka Közösség semmitmondóan cseng, talán már csak a történelemkönyvekből ismerhetik ezt a cégformát. A jócskán megkopott feliratot nem kímélte az idő, de az ajtó nyitva áll. Serényen pakolják ki az üzletből a különféle méretű szódásüvegeket az üzem előtt álló teherautóra. Bekéredzkedem.
Éva és férje 1992 óta foglalkozik szikvízgyártással. Az Ilka utcai üzemet nem ők alapították, már előtte is létezett – innen a GMK felírat – ők csak abban az évben vásárolták meg. Éva előtte az önkormányzatnál dolgozott, de a rendszerváltás utáni leépítések illetve önállóságra való törekvésük késztették a váltásra. A szikvízüzem mellett egy sport boltot is vezetnek - a két cég "kiegészíti" egymást. Termékeiket védőitalként különböző vállalatoknak, intézményeknek szállítják, illetve a környékbeli lakosok szikvíz igényét látják el.
- Érkeznek messzebbről is vásárlók, akik kimondottan az általunk gyártott szódavíz miatt térnek vissza évek óta. Az ok pedig egyszerű: a vizünk minősége! – meséli büszkén.
Nagyobb eseményekre is szállítanak: a Városligeti-tóhoz a „tóPart, nyár a tavon” rendezvényre, régebben a Zöld Pardon szórakozóhelynek, a Lovira, Városháza terén rendezett borfesztiválra vagy a várban rendezett libamájfesztiválra. Három alkalmazottjuk van, akik főleg a fizikai munkában segédkeznek. Kora reggel felpakolják az előző este elkészített árut, kiszállítják, majd tizenegy körül indul a második fuvar. Délután pedig a következő napi szállítást készítik elő. Nyári időszakban sokszor este kilencig-tízig is a munkában kell lenniük.
A szikvízgyártás ugyanis szezonális munka. A tavaszi, a nyári és a kora őszi időszakokban, illetve decemberben kell a legjobban pörögnie az üzemnek. Az év többi részében is nyitva vannak, de lényegesebben kisebb kapacitással. Mindezek mellett a gyártás nagyon függ az időjárástól is.
- Abban a pillanatban, amint nyáron beköszönt egy esős időszak, érezhetően lecsökken a forgalom. A napi két fuvar helyett csak egy-két vendég jön a szódásüvegeket újratöltetni. - magyarázza Éva.
A legnagyobb konkurenciájuk a buborékos ízesített és ízesítetlen ásványvíz. Sokan nem tudják, de a fröccs nem jó ásványvízzel, hiszen ásványanyag tartalma miatt teljesen más ízt hozhat ki a borból.
- Egyszer egy vásárló kopogtatott kora reggel az ajtónkon, – meséli – mint utólag kiderült, borász volt, aki a barátait előző este borkóstolóra hívta. A fröccshöz viszont ásványvizet szolgált fel, mire a meghívott társaság jól lehurrogta! – teszi hozzá nevetve. – Ezért jött hozzánk másnap, hogy a becsületén esett csorbát kijavítsa. Vásárolt két rekesz szódavizet.
És persze azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az eldobható műanyagpalack erősen környezetszennyező. Ezekkel ellentétben a szódásüveg gyakorlatilag időtálló, az újratölthető műanyagpalack pedig négy-ötszáz töltést is kibír. A másik nagy konkurenciájuk a - keverés nélküli - tizenkilenc literes ballonok, melyeket manapság sok munkahelyre szállítanak a nagy „vizes cégek”. Ezek a gépek olyanok, mint egy nagy szikvizesüveg: a széndioxidos palack helyben keveri ki a buborékos vizet.
- Nehéz a modern technikával és a hatalmas reklám költségekkel felvenni a harcot. Sokszor olyan szintekre leviszik az árakat, melyekkel versenyezni lehetetlen. Egyetlen egy lap maradt a kezünkben: ez pedig a minőség. – emeli ki sokadszorra ezt a szót Éva.
A szikvíz gyártása nagyon egyszerű folyamat. A szaturáló (szikvízkészítő) gépbe vezetik a vizet és a széndioxidot. Az egyveleget nagy nyomáson, tíz-tizenkét báron keverőlapáttal összekeverik. Így a víz elnyeli a széndioxidot. Ennek az eljárásnak és a zárt rendszernek köszönhető, hogy az utolsó csepp elfogyasztásáig megmaradt a szódavíz szénsavassága ellentétben a szénsavas ásványvizekkel. Jelenleg közel kétezer darab üveg-, ezerötszáz darab műanyagszifonjuk és kétszáz darab ballonjuk van.
- Volt idő, amikor senkinek nem kellettek az szódásüvegek – folytatja Éva. – Mindenki áttért a műanyag palackokra.
Akkoriban az üzem második szintjén egymás hegyén-hátán álltak és porosodtak a mellőzött szódásüvegek. Szerencsére nem szabadultak meg tőlük, mert aztán egyszercsak történt valami, és az igényesebb éttermek visszatértek az üvegesszódához. Így fordulhatott elő, hogy volt időszak, amikor hiány keletkezett belőlük. Sajnos Magyarországon üveggyártás már nem létezik, így csak más, megszűnt szódagyárosoktól vásárolhattak.
- A szikvíz igazából jól lehűtve hozza ki erősségét, – mesél tovább a szakmájáról – egyébként is a hideg folyadék oltja legjobban az ember szomjúságát.
Arra a kérdésemre, hogy mi történik a szódavízzel, ha hosszú hónapokig a palackban hagyom, nemes egyszerűséggel válaszol:
- A tizenkilenc literes ballon elképzelhető, hogy zöld lesz! – nevet, majd folytatja - Viccet félretéve: bealgásodhat belülről függetlenül a víz minőségétől. Pláne, ha jó meleg napos helyen hagyjuk. Viszont az üveges szóda nem veszít értékéből, a szénsav nem engedi, hogy az algásodási folyamat beinduljon.
Különleges megkeresésük is volt már: a Városligeti Műjégpálya az idei augusztus 20-i buliba rendelt tőlük úgynevezett „fény” italt. Ha valaki nem ismerné: ez vodka, szóda és valamilyen ízesítésű szörp keveréke, ami jelen esetben blue curacao volt. A kék színű szörpnek köszönhetően különleges fényhatás esetén még „világított” is a kitöltött ital.
- Nem mindennapi kérés volt számunkra, egy kicsit több munkával járt, de megérte. – teszi hozzá gyorsan. Először ki kellett próbálniuk az egyveleget, mennyi vodka és színezőanyag kell a palackba, hogy a töltésnél ne keletkezzen hab. Végezetül másfél-másfél decit tettek a vodkából és a kék színű italból, majd szódával feltöltötték. Összesen negyven darab szódásüveget és hét ballont rendeltek belőle. Megkóstoltam – tényleg könnyen az ember fejébe száll – pláne éhgyomorra!
Beszélgetésünk végén megcsörren a telefon. Éva pár mondatot beszél egy ügyféllel, leteszi majd leszól kollégájának:
- Az Imre itt van még? Szólj neki légy szíves, hogy a kazánokhoz, a technológiára és üzemeltetéshez is vigyen ki szódát!
Szóval azért a biznisz megy.
Köszönet Guttman Tamásné Éva szikvízgyártónak: 1143 Budapest, Ilka u. 9.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kandeláber 2012.09.22. 10:02:30
Gratula, a sok hülye politika után felüdülés egy ilyen blog, amelynek a szerzője nem a "nagy igazságokat " akarja beleordítani a világba, hanem "csak" felhívni a figyelmet arra, hogy az életben vannak egészen elviselhető dolgok is.